Végzetes unalom a sztárvonaton

A gyilkosság az Orient Expressen az ősz egyik legjobban beharangozott filmje, ami érthető a sok híres színész miatt, de ez természetesen még nem garantálja a minőséget is, mégis vonzerőt jelent a mozizó nép számára. Nem voltak nagy elvárásaim, de reméltem, hogy eggyel bővül azon filmek száma,ami hozza azt a hangulatot és feszültséget,amit annak idején a Sherlock Holmes. Tévedtem.

A történet rém egyszerű,egy csapat ember fennreked a vonaton miután első éjszaka történik egy gyilkosság,amikor megölik a műkereskedő gengsztert és ezután kezdődik a nyomozás,hazudozás és gyanakvás. Nagyon sok lehetőség rejlik a szituációban,remek párbeszédeket lehetett volna írni és fenntartani a feszkót,ennek ellenére a kihallgatások unalmasak, a sztori lassan döcög,mint a vonat,(olykor be is ragad) és nincs egyetlen szerethető vagy érdekes személy sem. A háttér tragédia nekem nem jött be,eléggé sablonos volt és Poirot pedig, hiába nagyon jó színész Kenneth Branagh,irtó idegesítő volt. A mű francia akcentus, a műbajusz és a ripacs meg nyilvánulások teljesen ellenszenvessé teszik már az első fél órában és még fel sem szálltunk arra a bizonyos járműre. A nyomozás nem izgalmas én legalább háromszor majdnem bealudtam és nem igazán jön le hogy mekkora ász a pali,mert ezeket a következtetéseket mi is levonjuk minden egyes alkalommal,amikor csattannia kellene a dolognak. A vége finálénál meg már csak azon idegeskedtem mikor mehetünk már végre ki és lesz vége ennek a szentimentális szenvedésnek.

Nyilván vannak pozitívumok is,bár az meglepően kevesebb, mint elvárható lenne. Johnny Depp végre hozza a régi arcát és azt a sajnos kevés szerepet is amit kapott nagyon szerethetően eladja. Szerintem az egyik legjobb alakítás a filmben, és hiába próbálja gördülékennyé van fantázia dússá tenni a párbeszédét a detektívvel,az sem nem veszi a poént sem nem teszi érdekessé azt, és ami a legérdekesebb, hogy utána a lelkiismeretről prédikál a következő két órában ,de az nem esik le neki, hogy végül is miatta halt meg a csávó. Arra semmilyen választ nem kapunk, hogy miért beszél annyira a szerelme fényképéhez,vagy hogy az tulajdonképpen ki,de az unalmas monológokat nem lehetett kihagyni most sem.

Mindenki hozza a szintet, Michelle Pfeiffer megint remek,csak a szerep nem engedte jobban kibontakozni. Daisy Ridley-t emelném még ki, őt eddig nem nagyon láttuk a star wars őrületen kívül,de van benne fantázia.

Összességében azért egy korrekt film, de ne várjunk tőle sokat vagy nagy mondanivalót,egynek elmegy,ha valaki nagyon ráér és szívesen néz híres színészeket szabadidejében. Az előzetes megint teljes mértékben megtévesztő.

10/5