Nevem Piros

Orhan Pamuk

Nagyon kiváncsian álltam neki a könyvnek,hiszen mostanra elég elismert íróvá vált ember művéről beszélünk.Török származású,filozófikus író,kicsit Umberto Ecohoz hasonlítják,bár szerintem sokkal élvezhetőbb.2006-ban kapta meg az Irodalmi Nobel-díjat,és mostmár azt hiszem én is mondhatom,jogosan.

A mű cselekmény nincs túlbonyolítva,éppen csak annyira,hogy megmozgassa a fantáziánkat. Minden fejezet más szereplő gondolatait írja le és mutatja be,minden fejezet szinte egy külön történet. Fantasztikus,ahogy képes élettelen tárgyak által beszélni,történetben történetet mesélni.

Megismerhetjük az 1600-as évek miniatúra festőinek életét,bemutatja a várost és a szokásokat,valamint középpontban áll egy szerelmi szál. Seküre,a könyv női főszereplője,hatalmas érzelmi viharokat él át,szinte már mi sem tudjuk kibe szerelmes,mit fog tenni,a végsőkig izgulhatunk a két szerelmesért,majd a történet végén felteszi nekünk a kérdést az író,hogy vajon tényleg szerelem volt-e,vagy csak egy beteljesületlen vágy,menekülés rosszból a kevésbé rosszba,valamint,hogy képesek vagyunk-e szeretni valakit hosszas csalódások és megpróbáltatások után. A hagyományokhoz való ragaszkodás,kitartás az elveink mellett és a hierarchia is nagy kérdés,valamint a tisztelet és szerelem közötti különbség.Felmerül,hogy gyilkosság-e az,ha a közérdekért gyilkolunk,ugyanakkor fel tudjuk-e mérni mi a jó a köznek.

Végig kapunk információkat a gyilkosról,megtudjuk mi zajlik a fejében,de a végső megoldást csak a könyv végén tudjuk meg kimondva,ugyanakkor talán akkor már nem az a megdöbbentő,hanem a lélektani folyamat,ahogy senki nem akarja bevallani sem saját magának,sem egymásnak,majd ahogy képes az ember a saját barátját megvakítani és ellenefordulni féltékenységből és bosszúból.

Tényleg hihetetlen szépirodalmi olvasmány,csak ajánlani tudom,de főleg azoknak akik szeretnek gondolkodni az olvasottakon,érdeklik a részletes leírások és a keleti kultúra.

10/9