Dupla kritika/ Legsötétebb óra és A világ összes pénze
Jelenleg két filmről tudok beszámolni a közelmúltból,azonban egyik sem okozott nagy meglepetést. És kialakult bennem egy új érzés a mostanában kijött filmekkel kapcsolatban.
És ez a felejthetőség. Sajnos nem tudták megugrani az elvárható szintet. (legalábbis nálam)
Kezdjük a hat Oscar- díjra jelölt Legsötétebb órával. Szana-szét lett dicsérve a film egy hónapja,mégis csalódást okozott. Tényleg jól játszott Garry Oldman, de nem gondolom, hogy azon kivül, hogy a felismerhetetlenségig elmaszkírozták, bármi újat mutatott volna. Sokszor kifejezetten unatkoztam, újat nem tudam meg Churchillről igazából, csak amit eddig is tanultunk róla, valamint tényleg arra ment ki minden jelenet és szituáció, hogy neki legyen lehetősége brillírozni a szerepben. A kameraállások szépek, de elnyújtottak és túl sok időt kap Dunkirk, amiről fél éve sincs, hogy egy egész filmet készítettek, ugyan más nézőpontból, de sokkal jobban átélhetően és drámaian.
Miután kijöttünk és azóta is, ha visszagondolok rá, ami először beugrik, az az,hogy különböző helyeken de hasonló beszédeket mondd 10 percenként. És annyi jó, hatásos, igaz idézete van,amik manapság is élnek a köztudatban, hogy ennél sokkal jobb forgatókönyvet is össze lehetett volna dobni.
10/6,5
A következő film körül is nagy volt a felhajtás,bár inkább a botrányok miatt. Utolsó pillanatban vágták ki Kevin Spacey-t és az utó forgatások, munkálatok után Mark Wahlberg keveredett kínos helyzetbe a fizetése miatt. Mindezek ellenére szerintem ami miatt a legtöbb ember beült a moziba, az a rendező, Ridley Scott neve.
Nem hinném,hogy a sztori erősen élne a köztudatban, pedig érdekes történet a világ volt leggazdagabb emberének az unokájának az elrablása. Hű maradt önmagához az Alieneket is jegyző rendező, mert végig átitatja a filmet egy lappangóan sötét és borús hangulat, ami éppen arra elég, hogy idegesítsen, majd még utána is órákig rád telepedjen a depressziós életérzés. Nem kifejezetten feszült, de izgalmas a cselekmény, ugyanakkor túl hosszú a játékidő jelen esetben is. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a szereplők viszik a hátukon a filmet, mert nagyon jól játszanak a nem túl erős karakterek ellenére is. Az anyuka tud talán a legjobban kibontakozni és persze éppen annyira, hogy nagyon megutáljuk bemutatkozik Paul Getty is.
Tanulságosan mutatja be a kapzsiságot és utána talán még egy öt percet lehet rajta filozofálgatni, de sokkal mélyebb mondani valója nincsen. A pénz szerepét az életben viszont nagyszerűen át lehet érezni,bár a mozizók közül szerintem itthon jelenleg nem sok embert veszélyeztet ilyen mértékű gazdagság.
10/7
