A vörös kín

Pénteken megnéztük Jennifer Lawrence legújabb filmjét a Vörös verebet. Bár ne tettük volna. Nagyon ritka, sőt eddig csak egyszer volt rá példa,hogy kijöjjek a moziból. De most megtörtént.

Előzetesen is olvastam róla kritikákat, ugyan nem sok jót, de erre még én sem számítottam. Tisztelem a színésznőt,szerintem remek filmjei vannak, szép arca van és jól játszik. Élveztem a Joyt, a Serenát, A napos oldalt,az Amerikai botrányt, anno az Éhezők viadalát, sőt az Utazókat is. Első nagy csalódás volt,amit azóta sem vagyok hajlandó megnézni az anyám! és úgy tűnik, még nem hajlandó elhagyni ezt a fajta filmes vonalat. 

A történet a hidegháború alatt játszódik, az oroszok és az amerikaiak állnak a középpontban és a két hírszerző ügynökség és kémeik alkotják a film egészét. Adott Dominika a balett-táncos,aki egy véletlennek köszönhetően olyat lát egy bevetésen ami az életébe kerülne, de a nagybátyja felajánlja a lehetőségét az ügynökké válásának.

Első hallásra a sztori nem hangzik rosszul, még jól is elsülhetne. De nem. Ahogy Dominika is kifejti egy alkalommal, nem kiképzőbe, hanem kurvaképzőbe küldik és olyan megaláztatásokon megy keresztül, ami nekem, mint nőnek, iszonyatos pillanatokat okozott. Nem tartom magam gyengének ilyen téren, láttam már durva dolgokat, (spoiler) de amikor valakinek kb. 50 ember előtt kell meztelenre vetkőznie és közösülnie valakivel akarata ellenére, az szerintem mindenkinek sok, főleg már harmadik alkalommal negyed óra alatt. Ráadásul az egésznek semmi logikája vagy értelme. Már a nyitó jelenet is durva, mikor az operaház színpadán valakinek élőben törik el a sípcsontját, de amilyen kínzások utána következnék még a fennmaradó két órában, az durvább, mint egy Trónok harca. 

Megértem, hogy a helyszínek adottak, de azért a Szépművészetit bemutatni, mint operaház, vagy a Hősök terét, mint egy Moszkvai főteret,azért elég durva. Minden lakás olyan, mint, ha időutazást tennénk a szocializmusba és kifogyhatatlanok a faliszőnyegek, narancssárga bútorok, újságpapírral letakart asztalok, hatalmas panelházak, és a festett tányérok mindenhol a konyha falán. Egyszóval förtelem. Ezek alapján képzelem mit gondolnak most Magyarországról külföldön.

A magyar mellékszereplőkről sajnos nem tudok nyilatkozni,mert addigra elhagytam a mozitermet. (éppen a főszereplő CIA ügynök bőrét hámozták)

Semmi érzelem,szenvedély,dráma vagy izgalom nincs, minden jelenet, amit kicsit érzékibbnek szántak kínos és erőltetett. A sztori nehezen esik le, nem tudod ki mit miért csinál, vagy hova van beépítve, de igazából nem is érdekel. Jennifer parókái nevetségesen műviek és bár tényleg csinos,annyit meztelenkedik, mint, ha a  szürke ötven árnyalatára ültünk volna be. Csak a kínos az, hogy közben senki más nem az rajta kívül.

Összességében sajnos értékelhetetlen, és egy darabig biztos nem felejtem el azt a kb másfél óra unalmat és kínt, amit okozott. Senkinek nem ajánlanám,pontszámot sem szívesen írnék, a szereplőkhöz való tiszteletből. És, mert talán valaki tényleg foglalkozott ezzel a filmmel valamikor.